kklóóór

„Nekem te ne üzengess; se így, se úgy” — a magázódás viszont talán nem is olyan rossz válasz, egyébként is közeleg a népszámlálás (vajon vele jön-e most is a szégyen?); van, amibe bele sem mer gondolni az ember, a szemed mozdulatlan, a szíved úgyszintén, csak…

[…] és hogy akkor most konkrétan csak tengek-lengek az időben, közhelyes fordulattal elégítem ki szentimentalizmus- és kesergésigényemet, mint aki azt sem tudja, hol van, sőt olykor önnönmagára is rácsodálozik, ki ez az ember, ismerni vélem, mégis elég idegennek tűnik föl,…

Ne beszélj, mert nem téged nézlek; mondd akkor, hogy a szemem sem áll jól, vágd a fejemhez: „divergens-sursumvergens (exotropikus-hipertropikus), alternáló strabismus”, hivatkozz a konfúz kontúrokra, amikor én a szájbakúrt időzítésre, mert „nincs mit…

A reggelnek ne legyen reggelíze, és bizony néha csak műkedvelő ugródeszka az ember, saját tragédiája nincs neki, esetleg olykor puszta létra, melyen felhágva el is kell lökni azt mint szükségtelent — semmi kis palló az emberiségnek, első osztályú dobbantó egy embernek; s…

„Rettentő dolgokat veszek most számba: / Cápaállkapcsok, keselyűszárnyak, / A háború-szörnyeteg pusztítása, / Az eltávozottak végkiáltása. / A legborzasztóbb mégis a tükörben a szem, / Amint a hátralévő napjainkról üzen.” (Clive Barker: Abarat —…