kklóóór

— Azóta piálok, hogy megismertelek. — Azt mondtad, azóta iszol, hogy elhagyott a nejed. — Dehát akkor ismertelek meg.  

Magázódtam. Jó volt. Most kihagyok pár pillanatot, ez jó. És majd magázódom még. „Jó fog lenni.”  

Se tétova pokol, se irigy mennyország, de álmomban már megint üzengettek nekem, igaz, ezúttal magázódva és kimérten; és persze hogy álságos minden, ami a múltból jőve kiigazításra szorul — vagy a hiány dolgozik bennünk, vagy a jelen. Az azért nem annyira rossz, amikor…

[…] és hogy akkor most konkrétan csak tengek-lengek az időben, közhelyes fordulattal elégítem ki szentimentalizmus- és kesergésigényemet, mint aki azt sem tudja, hol van, sőt olykor önnönmagára is rácsodálozik, ki ez az ember, ismerni vélem, mégis elég idegennek tűnik föl,…

„Idővel senki sem fog emlékezni arra, mit csináltunk” (ocsmány egy érzés, hogy „semmi” az egész), és nem csak arra gondolok, ahogyan a cigarettás ember érvelt állandóan („Mulder, az emberek még nincsenek felkészülve az igazságra”), hanem hogy…