Se tétova pokol, se irigy mennyország, de álmomban már megint üzengettek nekem, igaz, ezúttal magázódva és kimérten; és persze hogy álságos minden, ami a múltból jőve kiigazításra szorul — vagy a hiány dolgozik bennünk, vagy a jelen. Az azért nem annyira rossz, amikor valaki alkuszik az emberért, még ha a túlélés bizonyos szempontból a legnagyobb bűn is, hogy csak úgy virágzunk, aztán semmi. Néha kifejezetten tudom kedvelni az agyam. Néha meg nagyon nem.
Ha csak az nem
2011.10.11. 15:39 k.kabai l.
Szólj hozzá!
témák: álom pokol idő magázódás mennyország kimért
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr793295180
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek