kklóóór

Megtaláltam az árnyékot. Vagy esetleg az árnyékok találtak meg engem — talán sok minden van, amit nem kellene elmondanom, ha gondolom, érzem is. Rég várok valakire, aki mindössze ennyit mond: „He?” „Nem találja a szavakat, fiacskám?” — csak úgy, egy csapásra megszűnik a…

— Lehetsz mérges, mint egy veszett kutya, amiatt, ahogyan a dolgok alakultak. — Rengeteg minden történik körülöttünk, csak nem tudunk róluk. — Szitkozódhatsz, átkozhatod a sorsot… — Néha úgy érzem, rengeteg mindent láttam már, csak épp semmit sem tudok…

— Mi az? — Azt hiszem, aranyér. — Vegyél észre, itt vagyok én is, és ne menekülj el… — Azt se tudom, igazából mi is a Hold. — De a tested tudja. Csak az elméd felejtette el. — Végül is csak azon múlik, melyik irányba nézel.  

„jobban éget, mint hittem volna” (feLugossy László)   „az én harcom a hátraarc” Mintha egy álomból rémlene föl (de a k.kabai ne jöjjön már megint az álmaival), kezemben az új füzet, valamit kellene rá írni, gondolom, nevek jutnak eszembe (pl. Monró…

Felütöd, bolond ember, a vázlatfüzetet, aki azt kutatja, de sőt rögtön végig is lapozod, ami volt, mint aki elfelejtette, hogy mindenkinek megvannak a szavai, melyeket semmilyen körülmények között nem szabad felmondanunk neki, de hát míg sétáltál, mást sem csináltál, csak a…

„Felejteni tilos” — mondja a hátsó utas. „Apád faszát — vágom rá —, felejteni lehetetlen, holott muszáj.” „Anyád picsáját” — pattan föl, de leültetem: „ha valamit tényleg el akarsz felejteni, úgyis megjelölöd, nevén…