kklóóór

„Felejteni tilos” — mondja a hátsó utas. „Apád faszát — vágom rá —, felejteni lehetetlen, holott muszáj.” „Anyád picsáját” — pattan föl, de leültetem: „ha valamit tényleg el akarsz felejteni, úgyis megjelölöd, nevén nevezed, és ezzel máris helyet adtál neki az emlékezetedben — úgy tetszik, nem tűnik el semmi sem, holott felejteni muszáj lenne, különben…” „Különben rábasztál, kis barátom. Nem is létezem, még amikor beszélek, akkor sem — riogat a túl könnyen tovatűnő részleteivel —, jelenlétem pusztán könnyen múló, bár fájdalmas illúzió. Írd meg, és el is felejted.”