kklóóór

— Cseréltünk. — „Cseréltünk”? — Igen. Csak én, míg cserélünk, nem tűnök el. — De mit „cseréltünk”? És mi az, hogy „nem tűnsz el”? — Azt hiszem, egész más oldalról közelítettem a problémáidhoz. — Egyszerűen nem tudom követni, amit mondasz. Nyilván…

— Valószínűleg amikor legközelebb beszélek ezekről a dolgokról, nem ugyanezeket fogom mondani. — Ennyit a tényekről? — Taking easy! — Akkor majd egyszer talán beszélek még, ha szabad, ha szabad lesz, az aszimmetriáról, amiről eddig nem szabadott, de sőt talán…

— Nyilván nem minden volt, khm, úgy… — Amin tegnap fennakadtál, ma már érteni véled? — Amit tegnap értettél, ma már nem. — Lassacskán le kéne akadod… — Lassacskán ki kéne fakadnom… — De nem is tartottad a gyertyát.  

— Jól nézel ki. — Kár hogy nem érzem… se jól magam. — Akkor menj udvarolni! — Ezt most nem értem, de hát ez már csak az én bajom. Ráadásul kénytelen vagyok mindent elmondani. Mert mi van, ha az jut eszembe, hogy „kedves emberek,…

Elvigyorodtál — ez nyelvileg értelmezhetetlen.

most akkor az a te versed. neked adtam. ebben az értelemben mindig is a tied volt. »a költő x’-be bújt, x’-ből beszél, a költő x’ maszkját öltötte fel« — mondhatják. »lehet, hogy ír egy x mondta-ciklust?« — találgatják. (biz.,…

Hölgyeim és uraim, tisztelt egybegyűltek, kedves barátaim! Most megpróbálok elmondani huszonhárom mondatot, melyek „a barátom”-mal kezdődnek. A barátom itt ül Önök között. A barátom szociopata. A barátom bikalánccal kivert kutya, akit vonszolnak piros delfinek. A…