— Jól nézel ki.
— Kár hogy nem érzem… se jól magam.
— Akkor menj udvarolni!
— Ezt most nem értem, de hát ez már csak az én bajom. Ráadásul kénytelen vagyok mindent elmondani. Mert mi van, ha az jut eszembe, hogy „kedves emberek, elnézést kérek tőletek, hogy csak arra vagyok jó, hogy gyűlöljetek”?
— Ugyan, ne forgasd magad a semmin.
— Na ez az, pontosan, itt a gond: a „semmi”.