Hölgyeim és uraim,
tisztelt egybegyűltek,
kedves barátaim!

Most megpróbálok elmondani huszonhárom mondatot, melyek „a barátom”-mal kezdődnek.

A barátom itt ül Önök között.
A barátom szociopata.
A barátom bikalánccal kivert kutya, akit vonszolnak piros delfinek.
A barátom amorális lény (nem immorális, mert nem érdekli az erkölcs se pro, se kontra).
A barátom néha az eget is nagybőgőnek nézi; nem tudja, a Gangesz-parton mit keres.
A barátom halott ember; erre nincs mentség és nincs magyarázat.
A barátom nem tudja a sötétben, hogy az orra vérzik, vagy a taknya folyik.
A barátom egy hosszú éjszaka.
A barátom második legjobb alsógatyáját veszi fel, hátha lőni kell, vagy vetkőzni valahol.
A barátom volt férfi a háznál.
A barátom majdnem kikopott a közéletből.
A barátom híg fröccsöt iszik, melyet róla neveztem el, de abból legalább kettőt bezúz nagyon is szétcsúszott arcába.
A barátom szerint mindig többről van szó.
A barátom albínó, elbaszott nagy fehér főnök.
A barátom alkoholista napvadász, önjelölt homálybogozó.
A barátom egy vidéki bunkó, abszolút kontár.
A barátom volt már minden, még akasztott ember nem.
A barátom mostanában egyre kevesebbet beszél; a hallgatható csendet szereti.
A barátom egy fasz, de mindenkitől szeretne ezúton is bocsánatot kérni.
A barátom huszonhárom éves és még nem volt New Yorkban.
A barátom az egyik Witman fiú.
A barátom a barátom.
A barátom én vagyok.
 
 

Elhangzott Mándoki György előadásában 2000. március 25-én az egri Más Klubban, a Bruthalia Alkotókör estjén bemutatott „Rossz nyelvek szerint…” című performansz során.