októbervég, rendes ember ilyenkor már lehullott
levelek között tapos, nem egy szemetes utcán vacog dohányozva
a munkahelye előtt, ahogy most a szinte távoli, őrjítően tűző napra
gondolok, mikor egy nyári délután kis időre elveszítettem ép eszem.
ültem csak értetlenül egy primitív algebrafeladvány fölött, tudtam,
ismerem a megoldás mikéntjét, mégsem jutottam eredményre.
hogy mi volt a terv, szinte lényegtelen immár. „»érzek«, és jönnek
a dolgok”, meg kell újra tudnom, milyen veszíteni, kétségbeesetten
érezni igazunk, mégis kudarcot vallani — menekülni sincs idő.
a szórakozás nem szempont, amikor olyan harcot kellene megvívni,
amilyet soha nem akartam. 6×7, de a megadott koordinátán
nem a várt tárgy található. máshogy őszülnek a fák bennem.
és vannak az édes egykedvűséggel folyó időnél szarabb dolgok is.
(2018. október 25.)
(Megjelent az FÉLonline-on 2018. december 13-án,
Melhardt Gergő vakreflexiójával)
új kommentek