a hátamról jutott eszedbe — írtad abban a versedben,
melynek párdarabját én követtem el, s aztán egymás mellett
jelentek meg —, hogy megrontott szemmel néztél addig,
„öntelt törvénnyé lett a szürkehályog”; régi ismerősként
tekintettél a bennem garázdálkodó sötétségre. és „vértolulás
szoros ruha alatt”. rossz fényű nyitott mondat voltam, sunyi
démonokkal, alattomos kötőszókkal kardoztam. veszítettem
ismét, pedig jó volt újra megtanulnunk látni, szótagjaimtól
fogyott mindkét hold szemeidben, ahogy mondtad. „s ha jó
az ég, megkapó összetett mondat leszünk” — így fejeztem be;
de nem az ég, én nem voltam jó. bukott mondat.
(2019. január 28.)
(Megjelent a 2000 2019/1-es számában)
új kommentek