kklóóór

Megtaláltam az árnyékot. Vagy esetleg az árnyékok találtak meg engem — talán sok minden van, amit nem kellene elmondanom, ha gondolom, érzem is. Rég várok valakire, aki mindössze ennyit mond: „He?” „Nem találja a szavakat, fiacskám?” — csak úgy, egy csapásra megszűnik a…

Szólalj meg, szív, jönnek a ruhafelelősök, szenvedj halkabban, nyíljon ki száj, nyomd el magadban a puritánt, ha nehezen hihetővé tettek, dadogva szerethető árnyékhús, tükörben a nyál, nem széppé.  

Egressy Zoltánnak „Tudjuk, mit hagyunk magunk mögött, de azt is, mi áll még előttünk. Az álmokat, melyeket az emberiség vázol maga elé, mindig meg lehet valósítani. Egykor a csillagoktól megigézetten álltunk, ma megérintjük őket. […] Talán ez az utolsó alkalom…

Ne beszélj, mert nem téged nézlek; mondd akkor, hogy a szemem sem áll jól, vágd a fejemhez: „divergens-sursumvergens (exotropikus-hipertropikus), alternáló strabismus”, hivatkozz a konfúz kontúrokra, amikor én a szájbakúrt időzítésre, mert „nincs mit…

Hétfő reggel, normálállapot, sűrű a nap, de semmi gáz, képes az ember bármit szívügyként kezelni, a feszültség akkor is borítékolható, ha másként nem érdemes hozzáfogni semmihez, ez ama autonóm, bensőből vezérelt magatartás követelménye, mely nem fogad el semmilyen…

és valóban, a bánat nagy titokban körbejár a világon; megyünk az utcán, az egyik ház olyan, mint a másik, csak a tapasztalt megfigyelő gyanítja úgy, hogy ebben a házban éjjelente minden egész másmilyen, itt egy szerencsétlen járkál fel és alá szüntelen, most a lépcsőkön…