kklóóór

Álmomban egy férfi, csak azért, hogy tényleg az őrületbe kergessen, ismerősnek jelölt. Holtvágány, amire felfektettem magam vergődve és sodródva az időben már mióta, öntudatlan még épp nem, de tehetetlen mindenképp; legyek szerelmes, mondja Kierkegaard, vagy ne legyek szerelmes,…

— Nemcsak számolni szomorúság, de festeni is. — Ne csinálj olyat, amit megbánnék… — Bánd meg és meg fogod bánni, ne bánd meg, és azt is meg fogod bánni. — Ami nem öl meg, az csak idegesítőbbé tesz bennünket… — Bocs, de ez az én zsánerem. A specialitásom a giccs,…

— Mondtam, hogy bármi történjék, bárhogy alakuljon is, biztosan nem fogok még egyszer megházasodni. — Csak ne kövesd a kierkegaard-i mintát, mert meg fogod bánni!  

Gift Dig, Du vil fortryde det; gift Dig ikke, Du vil ogsaa fortryde det; gift Dig eller gift Dig ikke, Du vil fortryde begge Dele; enten Du gifter Dig, eller Du ikke gifter Dig, Du fortryder begge Dele. Hang Dig, Du vil fortryde det; hang Dig ikke, Du vil ogsaa fortryde det; hang Dig eller hang Dig…

„Megy az idő, az élet egy nagy folyó, mondják az emberek stb. Ebből én mit sem veszek észre, az idő megállt, s én vele együtt. Minden terv, melyet készítek, egyenesen visszarepül hozzám, ha köpni akarok, saját arcomba köpök. [...] Olyan vagyok, mint a lüneburgi disznó.…

és valóban, a bánat nagy titokban körbejár a világon; megyünk az utcán, az egyik ház olyan, mint a másik, csak a tapasztalt megfigyelő gyanítja úgy, hogy ebben a házban éjjelente minden egész másmilyen, itt egy szerencsétlen járkál fel és alá szüntelen, most a lépcsőkön…