kklóóór

Hétfő reggel, normálállapot, sűrű a nap, de semmi gáz, képes az ember bármit szívügyként kezelni, a feszültség akkor is borítékolható, ha másként nem érdemes hozzáfogni semmihez, ez ama autonóm, bensőből vezérelt magatartás követelménye, mely nem fogad el semmilyen tekintélyt vagy szívességet; miután pedig számító módon az öngyilkosságról gondolkodott, semmivel sem véli jobbnak a dolgokat, bár a szűkkeblű kontextusba prímán illik ez ügylet, rá az utóélet csak az élet, az elő-állat ily utó-szörnyeteggé lett, minden jót kívánhatnak egymásnak a felek; feleselve tárgyal kötelesség a vággyal, mindkettő azt tette, amire lett, a jelek szerint, a sötét nagyúr fölöttük szárnyal, két fehér súly egymásra mered, két sötét árny oppozícióban, szomorú véredény csak az ember, viszi a feje, az az idegen szövet, megy utána, de semmi: semmi de; ne moss kezet, a lélek elnyúlt pulóvere, a szív fura dolgai cizellálnak.