kklóóór

— Mintha elfogyott volna az italom. — Mintha a lényeged hagyott volna el. — Nem. Igen. Nem. — Csak zongorázni, drágám, ha dől az ég! — Ez esetben akár magázódhatnánk is.  

Magázódtam. Jó volt. Most kihagyok pár pillanatot, ez jó. És majd magázódom még. „Jó fog lenni.”  

Se tétova pokol, se irigy mennyország, de álmomban már megint üzengettek nekem, igaz, ezúttal magázódva és kimérten; és persze hogy álságos minden, ami a múltból jőve kiigazításra szorul — vagy a hiány dolgozik bennünk, vagy a jelen. Az azért nem annyira rossz, amikor…

„Nekem te ne üzengess; se így, se úgy” — a magázódás viszont talán nem is olyan rossz válasz, egyébként is közeleg a népszámlálás (vajon vele jön-e most is a szégyen?); van, amibe bele sem mer gondolni az ember, a szemed mozdulatlan, a szíved úgyszintén, csak…

Ne beszélj, mert nem téged nézlek; mondd akkor, hogy a szemem sem áll jól, vágd a fejemhez: „divergens-sursumvergens (exotropikus-hipertropikus), alternáló strabismus”, hivatkozz a konfúz kontúrokra, amikor én a szájbakúrt időzítésre, mert „nincs mit…