kklóóór

Felütöd, bolond ember, a vázlatfüzetet, aki azt kutatja, de sőt rögtön végig is lapozod, ami volt, mint aki elfelejtette, hogy mindenkinek megvannak a szavai, melyeket semmilyen körülmények között nem szabad felmondanunk neki, de hát míg sétáltál, mást sem csináltál, csak a kínzó szavaid mondtad vissza, attól zséig, egytől eddig, és bár már közben figyelmeztetted magad a szükséges óvatosságra, mégis túlzottan belemerültél, majdnem elsüllyedtél ama „vad tengeri ár szemében”, melybe csak belenézni is vakmerőség, hogyan magyarázod majd meg, hogy dátummániád fogva tart, néviszonyod mindig emlékeztet — arcmemóriád szerencsére (kompenzációképp?) pocsék, nem is ismersz fel senkit; felejtsd el, mert elfelejtheted — elfelejted.