kklóóór

Tele vagyunk rontott változatokkal, „belőlem bőr­nyakú lett, akit oda küldenek, ahol rossz neki” — terepre mentem, ne várjatok, és persze hogy elégedetlen vagyok, adj nekem egy közhelyet, legyen mibe kapaszkodnom, hogy az a szép, rejtélyes idegen, aki lenni…

[…] és hogy akkor most konkrétan csak tengek-lengek az időben, közhelyes fordulattal elégítem ki szentimentalizmus- és kesergésigényemet, mint aki azt sem tudja, hol van, sőt olykor önnönmagára is rácsodálozik, ki ez az ember, ismerni vélem, mégis elég idegennek tűnik föl,…