Képtelen vagyok lemondani a nosztalgiáról, legyen az akár eszelős, a tükörképről még pontatlanságában sem, a kontúrjaimhoz ragaszkodom, ha elfolynak is, és a bosszúállást hagyom másra, a másik életére.
„Rettentő dolgokat veszek most számba: / Cápaállkapcsok, keselyűszárnyak, / A háború-szörnyeteg pusztítása, / Az eltávozottak végkiáltása. / A legborzasztóbb mégis a tükörben a szem, / Amint a hátralévő napjainkról üzen.”
(Clive Barker: Abarat —…
új kommentek