A reggelnek ne legyen reggelíze, és bizony néha csak műkedvelő ugródeszka az ember, saját tragédiája nincs neki, esetleg olykor puszta létra, melyen felhágva el is kell lökni azt mint szükségtelent — semmi kis palló az emberiségnek, első osztályú dobbantó egy embernek; s bár a szabad akarat elég macerás dolog, és a nevek, akármilyenek is, olykor nagy cécót okozhatnak, de azért mégsem lehet mindent a függőségre fogni. Hősünk ott áll, csak áll ott, „a kutyától fosok, az embertől hányok” — mondja, én sem tehetek mást; egy félreértés képletei közé keveredtünk mind, diadalmas vereség és annak őszinte öröme, miközben a háttérben visszhangzik a trió kanalizált kánonja, kanonizált röhögése.
Autopszia
2010.11.30. 09:57 k.kabai l.
Szólj hozzá!
témák: függőség kutya test reggel szem ébredés boncolás eseményhorizont képlet 1 1≈2 hátsó utas
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr762482234
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek