A por egyre csak kavarog, a madarak pedig szüntelen köröznek, vágják a gyűrűket a felhorzsolt, zaklatott égre, iszapszín ragyogás, felkavaró tánc.
És a homokban megfeneklett hajó tanyáz, körötte mi, emberek, mikor körülvesz a kiszáradt óceán — a szél hord olyan dolgokat, amelyek most először szárazak. (Csak nehogy megírjam.)
A bámészkodó ég szólít meg: „Vésd fel egy Möbiusz-szalagra hétszer: »Örökös itt a lélekjárás«.”
új kommentek