kklóóór

Esik. De ettől a por még nem ül el, ugyanúgy kavarog, de sőt még dühödtebben rozsdásodik rám közönye. Álmomban varázstalanodtam, meghaltam. Így lebegtem a végtelen, fekete tejben, miközben a csillagokat a láthatatlanságukban még félelmetesebb teremtmények ugatták és…

A por egyre csak kavarog, a madarak pedig szüntelen köröznek, vágják a gyűrűket a felhorzsolt, zaklatott égre, iszapszín ragyogás, felkavaró tánc. És a homokban megfeneklett hajó tanyáz, körötte mi, emberek, mikor körülvesz a kiszáradt óceán — a szél hord olyan dolgokat,…

Minden reggel újra meg újra át kell törni a hűvös kavicsrétegen, holt agyagon, sárgaföldön, hogy az eleven, meleg csírához elérjünk; déltájt pedig már megképződik bennem a gondolat, hogy értenem kell a szóból, a hallgatásból, s nem szólnom, hallgatnom kívánatos. Nagyra…

Amikor a por kezdett végre elülni, felbecsülhetővé vált a pusztítás mértéke. „Hagyj békén. Nem érdekel a véleményed. Élj sötétségben” — a világ örökös hinta, így kapom meg a választ: mindössze egy hímtag voltam. Eredménynek meglehetősen sovány, inkább jöjjön a…

Ugyan hogy lehetne valami régit folytatni? Lehet egyáltalán bármit is folytatni? Vagy csak „újrakezdeni”, horr.dict. „ismételni” lehet? Az ismétlés igazsága bizonyos — azaz ilyenként semmilyen lehetséges helyzetet nem vázol fel. Mintha egy pontból két ellentétes irányú…