kklóóór

Nincsen bennem mesélőkedv semmi, ahogyan történeteket sem szeretek kitalálni; egyes vélemények szerint a dialógus nem más, mint „a lefordíthatatlan lefordítása” — eszerint valóban nem látom fától az erdőt, vagy mégiscsak igaznak bizonyulhat, amit a napokban tudtam meg…

Minden reggel újra meg újra át kell törni a hűvös kavicsrétegen, holt agyagon, sárgaföldön, hogy az eleven, meleg csírához elérjünk; déltájt pedig már megképződik bennem a gondolat, hogy értenem kell a szóból, a hallgatásból, s nem szólnom, hallgatnom kívánatos. Nagyra…

Előbb még türelmesen, majd egyre értetlenebb arccal és zaklatottan lapozom jegyzetfüzetem — keresek egy feljegyzést, több kis tétel volt, és egészen bizonyos, hogy szerepelt benne a „méltatlan” szó is. Nem találom, levonom a konyhafilozófiai konzekvenciát: ha nincs meg ez a…

— Szomorú vagyok. — Faszt, csak sajnálod magad. — Gyűlölöm magam. — Ezzel sem mondtál semmit. — Hogyan mondod ki, „melletted mindenki, mellettem senki”? — Ostoba hiúságok vására.  

Katatónia, mondja az artista; Kutyafej Királyság helytartója nem dől be a provokációnak, „békesség van mindenütt” — hallja most a tapasztaltakat, s örül, „nem kell harcot vívni”, ez legalább megmarad saját privilégiumának, az önmagával folytatott,…

Ne gondolkozz a gyűlöleten, csak tedd; okát keresned felesleges időtöltés, ha már megvan, él és aktív is, hasztalan az eredetvizsgálat, és a legnagyobb hiba lenne belegondolva esetleg revideálnod álláspontod — hiszen gyűlöleted a leghűségesebb kísérőd, éned árnyéka,…