kklóóór

Katatónia, mondja az artista; Kutyafej Királyság helytartója nem dől be a provokációnak, „békesség van mindenütt” — hallja most a tapasztaltakat, s örül, „nem kell harcot vívni”, ez legalább megmarad saját privilégiumának, az önmagával folytatott, szüntelen és kíméletlen, végetérhetetlenségében is eleve eldöntött kimenetelű harc, ami maga a háború (és háború: az háború az háború az háború), melynek hadviselő feleit magától értetődően és természetesen a lehető legjobban ismeri, s bár minden pillanatban egyértelmű, hogy csakis veszíthet, mégis küzd és harcol és csatába száll, a hadakozás immár praxis és napi rutin, életkötelezettség, létállapot, létfeltétel, oxigén, cukor, víz.