kklóóór

A por egyre csak kavarog, a madarak pedig szüntelen köröznek, vágják a gyűrűket a felhorzsolt, zaklatott égre, iszapszín ragyogás, felkavaró tánc. És a homokban megfeneklett hajó tanyáz, körötte mi, emberek, mikor körülvesz a kiszáradt óceán — a szél hord olyan dolgokat,…

az esti ködben hang száll, bárka súrolja a gázlót, arany szarufák éjszín vízen, szürke jelzősor vezet... érezlek a konyhában, illatok: réteg rétegen. szívpörkölt vörösborban, sült vér; hús a húshoz, nedv a nedvhez. se sugár, se forgács, se bennrekedt, korongnyi fény nem…

„Ne a tengert okold. / Ő hurcolja az összes terhet, / Hordja a kincset és a szennyet. / Pletykát hordoz, / És nevetést, / Imát is hoz, / Meg bódult hebegést. / Őrült vagy gyermeki / Csacsogás az, mindegy; / Habjának mindez egyre megy. / És ne okold a szelet.” (Clive Barker:…