kklóóór

чёрное небо и чёрное море, чёрные деревья и чёрный дом, чёрный животный, чёрный человек, чёрная радость, чёрная печаль, чёрный металл и чёрный камень и чёрная земля и…

málik roland még a ruzsinban című versének átirata még másfél éves sem vagyok, ez csak utóbb, a zárójelentésemből derül majd ki, ebben a korban egy altatómaszk — alatta feleszmélve — jelenthet némi támpontot. a műtő gyáván zord színei között kibírni azt a maszkot.…

Lélegezlek. Kibolondítalak magamból. A testvérfény felé hajoltodban érzéketlenné teszlek. A katasztrófa utolsó cseppjeit is megitatom veled. Az ég jöttment csillagot szorít szívemre. Szél a tanúm, a féktelen éj tölgylabirintusban csetlik-botlik a távolban. A szomorúság…

Újraegyesülnek a férfiak hamvai és a nők hamvai. Az égbolt sápadt középpontja egészen a porzófejekig nőtt a tőzeges dűlőn, ahonnan figyeltem őket. Galagonyazöld — a szemben hallható, mit mondott. A hóval vegyülő szavak nem vádolták az ajkakat. Megittam a bort, amit…

A semminél semmi sem kevesebb. A semmiből jövő éjszaka, melyben nincs senki, aki ne jönne. És ami a beszélő szemében áll láthatatlanul a fehérség peremén. Vagy egy szó. Jöjj a semmiből a nem jövő éjszakájába. Vagy egy szó fehérsége felvésődött a falra.  

Leeresztesz. Elmorzsolódsz. Állsz. Ringatva óraütéstől, mely tizenkétszer szaggatja meg a krisztustövist, csendesebben, mint te, valaki elenged valamit, kimenti neved a szénből. Állsz ott újra, árnyéknap alatt lélegezve jég és ábránd között. Messziről jöttem érted, és a…

már csak méla közönnyel figyelek mindent. egyet kivéve. reggel csipetnyi cukor a kávéba — szeretne olykor az ember újra kamasz lenni. tétova látomás, közeledik ringatózva. „látlak. és tudom a neved” — lükteti teste, belsejében fény, mint ki csillagokat nyelt. szíve…