Lélegezlek.
Kibolondítalak magamból.
A testvérfény felé hajoltodban
érzéketlenné teszlek.
A katasztrófa utolsó cseppjeit is
megitatom veled.
Az ég jöttment csillagot szorít
szívemre. Szél
a tanúm, a féktelen éj
tölgylabirintusban
csetlik-botlik
a távolban.
A szomorúság pereméig
ragadtatlak.
Kiiszom erőd.
Ellenszegülök neked,
semmivé,
senkivé istenítelek,
kijátszhatatlan és
legkegyetlenebb örökösöd
leszek.
Paul Auster: Előrevetülő árnyékok
2012.07.30. 12:35 klór
Szólj hozzá!
témák: vers fordítás auster
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr184686470
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek