Újraegyesülnek a férfiak hamvai
és a nők hamvai. Az égbolt sápadt középpontja
egészen a porzófejekig nőtt
a tőzeges dűlőn, ahonnan
figyeltem őket. Galagonyazöld — a szemben hallható,
mit mondott. A hóval vegyülő
szavak nem vádolták
az ajkakat. Megittam
a bort, amit sajnáltak tőlem. Talán ott álltam,
ahol még
lehettél volna. Hazavonszoltam
mindezt
a túlvilágra.
Paul Auster: Kármentés
2012.07.21. 18:14 klór
Szólj hozzá!
témák: vers fordítás auster
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr674669903
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek