málik roland még a ruzsinban
című versének átirata
még másfél éves sem vagyok,
ez csak utóbb, a zárójelentésemből derül majd ki,
ebben a korban egy altatómaszk — alatta feleszmélve —
jelenthet némi támpontot.
a műtő gyáván zord színei között
kibírni azt a maszkot.
babrálnak, dúskálnak bennem
egész este.
a neonfény fagyos
és fagyos az arc is.
büdös maszk, hová viszel engem?
tudom, hogy teljesen egyedül vagyok,
mint majd vagy huszonhét év múlva egyszer.
de honnan a csend, a tökéletes üresség,
hogy kerülök én ide?
felelőtlen altatóorvosom,
milyen kicsi élet fölé hajolsz?
(nagyon félek tőled.)
kinn az erőszakos eső —
figyelj hát, kisfiú,
egész életedben emlékszel majd.
valahol a kertünk,
és két alak — mami és papi —
hazatér egy vörös esernyő alatt.
(2006–2007)
új kommentek