Tökéletesen felkészültek mindketten a hétvégi közös pecázásra, botok, damilok, horgok, ólmok és úszók példás rendben, hosszú bevetésre készen, és bőven voltak tartalékok is minden eszközből. Jóelőre megváltották a kedvezményes hétvégi horgászjegyet, csónak kibérelve, szálláshely lefoglalózva — minden megvolt.
Induláskor megtámasztották a drága botok dobjait az autó csomagtartójában, és az italokat tartalmazó dobozt is kipárnázták, semmi se törjön. Egyetlen üveg került az utastérbe, de végül az anyósülésen helyet foglaló após, együttérezve a volánnál ülő férfivel, inkább még nem húzta ki a dugót a jófajta házi szilvapálinkát őrző üvegből. Így haladtak a napsütötte péntek délutánban, jókedvtől fertőzve, melyet tovább erősített a rádió — a Petőfin épp a frissen megjelent amerikai könnyűzenei albumokat mutatták be, és harsány röhögés, majd az ominózus mondat ötpercenkénti felemlítése (újabb nyerítések) kísérte és követte a Wu-Tang Clan lemezének ajánlószövegét: „A The W című albumról szól a következő szám: Protect Ya Neck (The Jump Off) — Vigyázz a nyakadra, mert leesik a fejed.” Innentől bármi a gyönyörittas páros nevetésének kiváltója lehetett, egészen a tarkó zsibbadásáig. Megérkezve a helyszínre, a slusszkulcs elfordításával egy időben cuppant a parafa, és öblös kortyok zuhantak le a korosabb férfi torkán, s mire a sofőr a kéziféket is behúzta, orra előtt volt az üveg — és ő sem habozott.
Vasárnap késő délelőtt már hazaindulni készültek, amikor az após riadtan kiáltott vejére: „A botok, fiam! Ellopták a botokat!” „Nyugodjon meg, Apuka! A botokat elő se vettük.”
új kommentek