„C’mon, fuck that shit!
Yo’ bitches out there, a-throw your hands in the air!
To my niggaz out there, throw your guns in the air!
Let me hear you go: Dirt Dooog!”
„You don’t want,
You don’t want fuck with me…
’Cause my name is Ol’ Dirty.”
(Ol’ Dirty Bastard)
Ha az első mondat meglenne, minden meglenne — ha megkérnélek, csak csukd be szemed, és bökj rá egy pontra a térképen, vajon hová mutatna karcsú ujjad? Ráfeszülne a feladatra, a helyszínre, vagy csak könnyeden ejtenéd a papírra, hogy körmöd koppanása is elhalna benne?
A „szex” nyilvánvalóan nem jó szó. Néha kutya a nyúl is, a pszichiáterem szerint meg bűntudatfüggő vagyok, bár nem hallott még ilyen szimptómáról. Inkább valami absztrakt vágy, az éjszakai tépelődésben nyilvánul meg; egyszerű, kínlódó álmatlanság.
„Jól elszúrtam, de légy velem, kis szobámban legyél nekem az, akivel majd szemtől szembe fekszünk le a kedvenc helyre, és hadd legyek a te kutyád!” — zümmögi kutyakirály atyám; lompos vagyok és lucskos, vágytól girhes, seggem büdös, orrom taknyos, fogaim közt húscafat — feltámadni nehéz, kutyából nem lesz lókolbász.
Van, aki szerint jobb vétkezni és szenvedni a bűntudattól, mint egyáltalán nem vétkezni — ha a térképet lesodrod az asztalról, egy rovarral ébredek, bennem felejtette fullánkját, semmi, senki nem ment meg életfogyttól, rögeszme-fegyháztól — bíró vagy, ítélsz, előtte ügyész, vádolsz, és persze ügyvéd is; a hely, én, marad, megragadok a térképen.
Vágyaimban súlytalanul lebegő kutya vagyok.
A szöveg a Kiteregetjük a szennyest
című irodalmi estre íródott.
új kommentek