kklóóór

„élj boldogan!” — egy filozófus átkozódott így,
de a múltjafosztott alávetett nem csatlakozik;
bár meghallja a karaktergyilkos szólamokat,
fel sem dadog, nem szólít meg az éltétvesztett.

„hát féljél bátran!” — egy zenész nyugtatott így,
mert van mitől, hanem a rettenetek sokfélesége
ellentmondásmentes összevisszaságot mutat fel.
nem szólít meg, elfelejt, töröl, (semmiért) egész.

„halj meg szépen!” — ritka most a jó szerencse,
egyik nem néz a másik szemébe, de sem köszön,
másik úgyszint nem az egyikébe, elnyeletés ez,
mert nem emelkedhet fel a teljesen elégő áldozat.

„semmit nem fogsz érezni” — hallatszik aztán,
de épp itt a gond, mert történik a „végső megoldás”:
megszüntet, semmi megőrzés, csak öldöklő csönd,
tántoríthatatlan név alatti, nincs vége, élj boldogan.