kklóóór

Mint egy elutazás, jut eszembe hajnalban, amikor felrémlik előttem egy jelenet, egy kép emléke (eszelős nosztalgia), közel öt évvel ezelőttről, amikor is hosszú ideig járt fejemben egy kép, egy fotó, mely akkor valójában még nyilván nem létezett, csak egy előhívatlan negatív…

Az éjszakák hallhatatlan dolgokat tördelnek szét, sóhaj a földmélyi télben: alapszavak süllyednek el a ringatódal sodra és medre vájta fényben. Elhajózol félelem és emlékezés között, lépteid ékköve vörösben játszik a gyermekkor porában. Szomjúság és kóma és falevél…

Különös fantázia-emléknyomok és rögeszmés mocskolódások reggelre, semmiképpen sem kontextus nélküli képek vagy jelenetek, sőt erősen abba ágyazottak, de „mindössze” potenciálisak, e ténynek van pozitív és negatív hozadéka is; s ezek a töredékek egyenesen azért…

Ne beszélj, mert nem téged nézlek; mondd akkor, hogy a szemem sem áll jól, vágd a fejemhez: „divergens-sursumvergens (exotropikus-hipertropikus), alternáló strabismus”, hivatkozz a konfúz kontúrokra, amikor én a szájbakúrt időzítésre, mert „nincs mit…

Belépsz, leülsz, felkészülsz; a fény felvillan, kijössz. Talán mégsem készültél fel; a villanás okozta kezdeti sokk lassan oldódik — szemeid elől sötét karikák távolodnak —, feloldódni tetszik. Várakozol, leülnél, nem tetszik. Ismét fény villan, rajtad kívül nem…