Az éjszakák hallhatatlan
dolgokat tördelnek szét,
sóhaj a földmélyi
télben: alapszavak
süllyednek el a ringatódal
sodra és medre
vájta fényben.
Elhajózol
félelem és emlékezés között,
lépteid
ékköve vörösben
játszik
a gyermekkor porában.
Szomjúság és kóma és falevél —
belém temetett,
aláíratlan üzenet
az ismeretlenné lett hajlatokból.
A kimosott lepedő
kötélen szárad, keserű mocska
szétszóródott
a harcmezőn.
Mentaillat száll
a romok felől.
Paul Auster: Mátrix és álom
2011.01.27. 10:02 k.kabai l.
Szólj hozzá!
témák: vers fordítás auster
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr722616675
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek