És amikor nem tudok elaludni a saját hangomtól, előfordul, ahogy mint a hústűket, melyeket általában csak süteményszurkálásra vagy kiszámítottabb, rigorózus esetekben húsok összetűzésére használnak, akkurátusan a kézfejembe, majd a körömágyba, végül pedig a köröm alatti puha, nyers húsba szúrom, zsibbad a jobbom, hadd érezzem, fájjon egészen, és aztán tűnjön el, elképzelek, csak úgy, ezt meg azt.
Küszöb
2010.11.28. 11:18 k.kabai l.
Szólj hozzá!
témák: történet álom hús tű analógia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr142478020
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek