hogy voltaképpen egyetlen épkézláb mondatot sem bír leírni az ember (kimondani is csak akadozva, fel-feldadogva), s nem is mintha valami probléma lenne, hanem csak úgy, generikus bénultsággal, dr. Akut nem rendel; hát megpróbálom visszalopni a mondatom, barátom sármosan lenyúlta talált szlogenem ismét magamévá teszem: minden költő majom, így szólal meg az etikai sziréna, és fusson, akinek nincs bora — — —
Bortalan appendix a nem kijáratból, lárvás-daliás idők, van az úgy a vers címe, s bár nehezen „hozható”, mégis ide kívánja magát a kis akaratos: „ha lehetne bármit is arc nélkül csinálni. / ennek van itt az ideje, erre vágyni csak; / múlnának már el felőlem, rohannának másfelé, / tegeződnének idegenekkel filléres menedékeim. // egész kis vagyont a másik poklába fektetni, / majd egyszercsak üresen hagyni mellette / a nekem fenntartott széket, magyarázat nélkül. // a falban nincs annyi hely, amennyi neked és nekem kell. / egyetlen üreg (itt masíroznak naiv álmaim), / kettőnk kevés porának elég is, legyen legalább ez közös. / persze a hozzátartozók panaszkodnának szorgalmasan. // valami hang van még az arcban: fesd a hajad vörösre! / nem elég szerelem egy, túl sok szerelmes egy? / megártott a matematika; igazad van, nem számítok.”
új kommentek