„Álmomban másvalaki nyelvén szólt a nyelvem, / Álmomban egy másiknak a bőrét hordtam, / Álmomban saját magamat szerettem, / Álmomban a tigris rokona voltam. // Álmomban énbennem lakozott az Éden, / Kertet sarjasztott a leheletem heve, / Álmomban ismertem az egész Teremtést, / Álmomban tudtam, mi a teremtő neve.”

„Álmomban — a legszebb álomban mind közül — / Minden álmom tökéletes volt és való, / És mi örökké éltünk bennük boldogan, / Te — a bennem, és én — a benned lakó.”

(Clive Barker: Abarat — Varázsórák, véres éjek,
Metropolis Media, 2009, 6.)