„Fülelt a csend — egyet ütött. / Fölkereshetnéd ifjúságod; / nyirkos cementfalak között / képzelhetsz egy kis szabadságot — / gondoltam.”
„S hát amint fölállok, / a csillagok, a Göncölök / úgy fénylenek fönt, mint a rácsok / a hallgatag cella fölött.”
(Részletek József Attila Eszmélet című verséből;
videó: Сергей Шнуров и Ленинград: Кто-кого.
A poszt eredeti megjelenése: Műút-blog, 2008. december 6.)
új kommentek