kklóóór

  Itt van, használhatom. A karom. A lábam. Kedves karom. Enyém, ugye. Kipróbálhatom. De nem túl gyakran. Kedves lábam. Olyan távoli, mintha valódi lenne. És ezen kívül is. A levelek. Az eső. A surrogás. A konyha. Hallani az üresség kortyait külön- külön a hideg, tompa…

„És ne is érjen Afrodité pici ajkaihoz más étel többé, mindenevő lakomája legyen a húsom, a vérem, a lelkem; bőrömet vesse kutyáknak.”     A Zemlényi Attilával közösen írt alkalmi eklógánk a Műút-blogon olvasható; a fentebbi részlettel kapcsolatban…

<del>ego</del><ins>omnia</ins>  

„az a hülye nem keltett fel.” (vlagyimir szorokin) nem szabad feladni az elveinket. nadine már berlinben él. nem mu- száj leereszkedni a kü- szöb alá, ott nincs hó, és kényszerű lépéseket tenni, nyirkos, esős idő van, mint a sakkban. nem fagy be a wannsee vize, nem kell…

Aki megfulladt, annak ez a lap mintha egy tengerbe dobott palackban volna. És mint az ég, útra kel, hogy földet lásson, esetleg felé lebeghet a föld visszhangja, az eső emlékével, a vízre hulló eső zajával telten. És meg fogja tanulni, a hegyek tetejéről most leszálló hullám…

mint ügyeletes isten, kalapban, nyakkendőben, gumicsizma, fehér köpeny, fehér nadrág, fehér zokni, könyékig vagy hónaljig húzott kesztyű, katéter; operatív mágia, nem szóval, de tettel — mert látni jó. és látja, ahogy jönnek hosszú sorban felfelé a hegyen a sertések és…

ma térképet rajzolok rád, bőröd pausz, 1:1 arányban skiccellek fel, mint bika a kívánt nőre európát, rajtad ábrázollak téged, s visszafogottan színezlek, az átütő vérerek folyóit kéken, melleid buckáit barnítom, hasad síksága zöld (köldököd: mélyföld), ágyékod…