A múltkor álmomban felhívott Zöme, azt üvöltötte a telefonba, hogy nyertem, megkérdeztem, mit nyertem, de válasz helyett is csak annyit ismételgetett, hogy „nyertél, bazmeg, nyertél bazmeg!” Semmit nem mondok, mert semmit sem mondhatok.
„És ne is érjen Afrodité pici ajkaihoz más étel többé, mindenevő lakomája legyen a húsom, a vérem, a lelkem; bőrömet vesse kutyáknak.” A Zemlényi Attilával közösen írt alkalmi eklógánk a Műút-blogon olvasható; a fentebbi részlettel kapcsolatban…
új kommentek