Itt van, használhatom. A karom. A lábam.
Kedves karom. Enyém, ugye. Kipróbálhatom.
De nem túl gyakran. Kedves lábam.
Olyan távoli, mintha valódi lenne.
És ezen kívül is.
A levelek. Az eső. A surrogás. A konyha.
Hallani az üresség kortyait külön-
külön a hideg, tompa megvilágításban.
S talán még mást is, mi minden…
(A szöveg forrása:
H. T.: Szövegek, Enciklópédia Kiadó, 2005, 84.)
új kommentek