kklóóór

ma térképet rajzolok rád,
bőröd pausz, 1:1 arányban skiccellek fel,
mint bika a kívánt nőre európát,
rajtad ábrázollak téged,
s visszafogottan színezlek,
az átütő vérerek folyóit kéken,
melleid buckáit barnítom,
hasad síksága zöld
(köldököd: mélyföld),
ágyékod kiemelkedik, édes vízű lagúna,
a karok, lábak félszigetként elnyúlva,
ujjak mólóin siklunk, megfordítalak,
hátad fennsík, kanyon benne gerinced,
feneked kettőshalom, közte dolina,
s feloldalgok lapockáid, a szárnycsonkok szikláihoz,
kerek vállad fenség-hegyeihez,
majd nyakadon zarándokút körbe-körbe,
a sótartó-szurdokok mélyén lélekjárás,
hátul hajadba túrok,
szemből rád csodálkozom,
s külön világába feledkezve,
homlokodon kalandozva,
halántékodon lecsúszva,
füleid titkát felfedezve,
szemeidbe beleveszve,
orrnyerged megmászva,
finom szád bejárva,
arcod arcodra rajzolva belátom,
hiába próbálok alapos lenni,
térképem pontatlan marad,
mindig újra meg újra rád fogok csodálkozni,
néma édenre a sivatag,
s bárhogyan cizelláljam is,
a téged rajtad ábrázoló rajzon
nem fog megjelenni e rajzom.