kklóóór

„És ne is érjen Afrodité pici ajkaihoz más étel többé, mindenevő lakomája legyen a húsom, a vérem, a lelkem; bőrömet vesse kutyáknak.”     A Zemlényi Attilával közösen írt alkalmi eklógánk a Műút-blogon olvasható; a fentebbi részlettel kapcsolatban…

„I have nothing to say and I am saying it and that is poetry as I needed it.” (John Cage)  

[…] és hogy akkor most konkrétan csak tengek-lengek az időben, közhelyes fordulattal elégítem ki szentimentalizmus- és kesergésigényemet, mint aki azt sem tudja, hol van, sőt olykor önnönmagára is rácsodálozik, ki ez az ember, ismerni vélem, mégis elég idegennek tűnik föl,…

nincs olyan, hogy „már csak azt kívánom”, mert azt se, ami jön még, bandzsítok, húz az örvény, mint az ördög, csak iszik és prédikál, nem enged, csábító mosolya aggyal basz meg, semmit sem érzek, és ez is baj, nem állnak jól a mondatok, a vak szinonímák e…

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.” (ApCsel 2,1.)