kklóóór

Se tétova pokol, se irigy mennyország, de álmomban már megint üzengettek nekem, igaz, ezúttal magázódva és kimérten; és persze hogy álságos minden, ami a múltból jőve kiigazításra szorul — vagy a hiány dolgozik bennünk, vagy a jelen. Az azért nem annyira rossz, amikor valaki alkuszik az emberért, még ha a túlélés bizonyos szempontból a legnagyobb bűn is, hogy csak úgy virágzunk, aztán semmi. Néha kifejezetten tudom kedvelni az agyam. Néha meg nagyon nem.
 

volt nekem egy nevem, elfelejtettem.
szorongtam sokat, bemerevedtem.
szedtem rá gyógyszert, cipralexet,
megfosatott rendesen az antidepresszáns,
potenciámat szétverte a hali-gali-tettestárs,
úgyhogy hónapokig fel sem állt a póniló,
tóth kriszta azt mondaná: „csak porhó”.
kedvesem gerjedelmét oltotta a cimborám,
az a dunaújvárosi hódító,
az élet császára, a sztárzenekar bálványa,
apja meg a helyi könyvtár királya,
kálmán, a könyves, de kiss.
 
és eközben szarrá gyaktad azt a kis jövőd,
ami most jön, haver, közben leszarod a költőt.
ahelyett, hogy ütnéd, ahogy javasolta
az a két bitang —
közben az úriembert se a kutya szarja,
apátiád apád majd fejbebassza,
cipőfűzőt köt a szájbakúrt füledre,
az állomáson fog pónilovad ügetve
elfordulni, beborulni, kifordulni, depresszióskám.
mi hiányzik, geci? izgi óvszer?
vagy elég lesz majd kis faszodra a tisztítószer?
tripper ellen mártsd domestosba farkad,
a kedélyed már úgyis lelankadt.
 
és itt jön a jövőd: egy-ké-hááá:
mindennek vége, mielőtt látnád,
hogy mi történt veled…
testvér, hiszek neked:
jó volt, mondjuk, pedig baszott szar,
problémában forog a metafora-hal,
és be is fejezem, mert rég itt az ideje,
újra jön az apátia, mert ez a modern élet rendje…
(ahogy nagy feró énekelte annak idején,
és alles ist vorbei, menj picsába, testvér,
aludj, basszál, nőzzél, igyál, cigizzél.)
 
 

E repszöveg szeptember 28-án Veszprémben, a Cimbora kisvendéglőben lezajlott Szél-sebes-ég című-tematikájú slam poetry-est tízszavas versenyén íródott és hangzott el. A versenymű tematikája a jövő kellett legyen, a kötelezően felhasználandó szavak: tisztítószer, antidepresszáns, potencia, állomás, apátia, Dunaújváros, cipőfűző, cimbora, könyvtár, póniló. A címben szereplő idézet az egyik szavazólapról származik.
 

szólalj meg, szív,
dobold a slágert,
azt a torokszorító
filmzenét akarjuk,

nyíljon ki a száj,
telítődjön velünk
minden szó, ha
kimondható, fáj,

amennyiben nem,
mert ott vagyunk
mi ketten, össze-
csukva mindétig,

nekem nyílt ki tested,
a titok, az vagyunk,
meg a közös meleg,
a belakható, élhető,

benned nyílok ki,
benned születek,
és amit a szív kér:
szólalj meg, szív.
 

turányi tamás vakrandi
című versének átirata

érkezésed előtt pontosan tizenhárom perccel terített le
az eszelős nosztalgia, a másik iránti.
nem kellett volna belegondolnom.
vágyképemben szépen mozdult, igent mondott,
de te pontos vagy, és szeretnék biztos lenni benned,
muszáj innom, mert mindennek ellenére
meg kell kapjalak, benned akarok lenni,
és nem gondolni a másikra, csak rád vágyni.
vajon mit mondana pszichiáterem
erről a faramuci és perverz helyzetről,
hogy veled készülök lenni, de igazából vele,
és te ugyan kivel akarsz lenni, kit pótlok benned;
akkor most kinek ki a kije, kit ki helyettesít és hogyan,
mely érintés pontatlan, mely testtájak kihez tartoznak.
az arcodra dobnám még a törölközőt is,
csak ne őt lássam végig, akárha félálomban,
akinek lehazudnám az egri csillagokat is,
most gyorsan felrúgod a teli hamutartót a matrac mellett —

(2007)