volt nekem egy nevem, elfelejtettem. szorongtam sokat, bemerevedtem. szedtem rá gyógyszert, cipralexet, megfosatott rendesen az antidepresszáns, potenciámat szétverte a hali-gali-tettestárs, úgyhogy hónapokig fel sem állt a póniló, tóth kriszta azt mondaná: „csak porhó”.…
Vigyázz, haver, mert jön feléd két rímgyilkos, ki se nézed belőlük, de a szövegük rém pontos, jóban lenni velük, megmondom, mér’ fontos, ütnek rád olyat, hogy az Isten előtt kétpontos.…
E mondatot többször elmondtam már, s úgy tűnik föl, valamiképp mégiscsak igaza lehetett annak az ongai punknak, akinek a farmerből varrt hátizsákján olvastam ezt (a felirat szigorúan, ahogy kell, kék színű golyóstollal került oda), igen pompás buszozás volt ez Miskolctól…
új kommentek