volt nekem egy nevem, elfelejtettem.
szorongtam sokat, bemerevedtem.
szedtem rá gyógyszert, cipralexet,
megfosatott rendesen az antidepresszáns,
potenciámat szétverte a hali-gali-tettestárs,
úgyhogy hónapokig fel sem állt a póniló,
tóth kriszta azt mondaná: „csak porhó”.
kedvesem gerjedelmét oltotta a cimborám,
az a dunaújvárosi hódító,
az élet császára, a sztárzenekar bálványa,
apja meg a helyi könyvtár királya,
kálmán, a könyves, de kiss.
és eközben szarrá gyaktad azt a kis jövőd,
ami most jön, haver, közben leszarod a költőt.
ahelyett, hogy ütnéd, ahogy javasolta
az a két bitang —
közben az úriembert se a kutya szarja,
apátiád apád majd fejbebassza,
cipőfűzőt köt a szájbakúrt füledre,
az állomáson fog pónilovad ügetve
elfordulni, beborulni, kifordulni, depresszióskám.
mi hiányzik, geci? izgi óvszer?
vagy elég lesz majd kis faszodra a tisztítószer?
tripper ellen mártsd domestosba farkad,
a kedélyed már úgyis lelankadt.
és itt jön a jövőd: egy-ké-hááá:
mindennek vége, mielőtt látnád,
hogy mi történt veled…
testvér, hiszek neked:
jó volt, mondjuk, pedig baszott szar,
problémában forog a metafora-hal,
és be is fejezem, mert rég itt az ideje,
újra jön az apátia, mert ez a modern élet rendje…
(ahogy nagy feró énekelte annak idején,
és alles ist vorbei, menj picsába, testvér,
aludj, basszál, nőzzél, igyál, cigizzél.)
E repszöveg szeptember 28-án Veszprémben, a Cimbora kisvendéglőben lezajlott Szél-sebes-ég című-tematikájú slam poetry-est tízszavas versenyén íródott és hangzott el. A versenymű tematikája a jövő kellett legyen, a kötelezően felhasználandó szavak: tisztítószer, antidepresszáns, potencia, állomás, apátia, Dunaújváros, cipőfűző, cimbora, könyvtár, póniló. A címben szereplő idézet az egyik szavazólapról származik.
új kommentek