A négyszer kimondott név sem jelent semmit, ha nincs név, csak holmi félig elfelejtett árnyéka, mint egy hallgatag és mísz idegené, kinek hiába mondják, a Paradicsom nem létezik, ő mégis csak köti az ebet, hogy márpedig ott akar élni, és megalázónak érezné megvárni, míg hazatéved az elkóborolt érzés, köti a hideget, hogy merre is van a vészkijárat, dehogy Gandalf ő, csak véletlen hazavitte a kósza és megbízhatatlan életösztön mégis; nincs név, legfeljebb csak rég tovatűnt, néma visszhangja nevének, ama idegennek, kinek legnagyobb bűne, hogy nemcsak hadovál arról, hogy nyomora nem póz, de tudomásul is veszi, sőt megbékél vele, ha feloldja és elemészti, és nem teheti máshová, csak vacak kirakatba, gonosz doboz, motyog, csönd van.
Vajon ki ült azon a megfáradt kocsmateraszon. A kétely dadog.
új kommentek