kklóóór

 
maradj és menekülj

kun árpádnak

ha a nő (mert úgyis csak ő van,
nem egy, az egyetlen) fogyókúráról kezd beszélni,
bólints és hörpintsd ki a kávét,
maradj vagy menekülj;
s amikor majd a sírt kaparja fölötted, sóhajthatsz:
megérte és nem érte meg, megértheted.
ha máskor (mert úgysincs másik, csak ő van)
már azt sem tudod, mennyire kacér,
kikezd, de a vetélytárs mégsem komoly talán,
maradj vagy menekülj, nem számít.
ha aztán (mert mindig csak aztán van)
dívád már türelmetlen, s te is türelemtelen,
sétapálcikáddal kezedben tedd:
maradj vagy menekülj.
ha majd fejedhez vágja (mert egyszer úgyis a fejedhez vágja),
hogy mióta nem élvez téged, mióta nem élvezed őt,
ne tépelődj, hallgass vagy szólj,
maradj és menekülj, ugyanaz;
mert már csak az jön, hogy meg akar csalni,
sőt már meg is csalt;
és az van, hogy azt szeretnéd, hogy meg akarjon csalni,
s rögtön csaljon is meg;
öregedjen meg neked, vagy másnak inkább,
kelljen az ördögnek az eltompult, rusnya nő;
maradj vagy menekülj, egyre megy: megbánod.
 
maradj és menekülj, mindegy.
mindenképp megbánod.

(2003)
 

csak a fekete van

„nincs semmi fekete — mondta a nekem való lány —,
csak a bodri kutya orra hegye.” minden okom megvolt rá,
ismételgettem, nincs semmi fekete, hittem neki.
újra mondta, ismételtem, elhittem. (és boldog voltam.)

„ha eluralkodik a fehérség a nagy mű matériáján,
akkor győzött az élet a halál felett,
feltámadt királyuk,
levegővé vált föld és víz,
a hold uralma jött el,
megszületett az ő gyermekük;
a matéria akkorra oly igen megszilárdul,
hogy tűz sem kezdheti ki tö…”

az első mondatig sem jutottunk el,
mintha lehetne valaha is rossz a jóból.
apály, dagály; a felhők változnak,
ritmikus borzalmak, kettős gravitáció,
eső, tűz, tűzeső; holdkóros sirámok.
már soha nem lesz úgy.

elhagytam magam, elhagytam mást is;
valamit ismét elrontottam,
és soha nem lehet már kijavítani.

már semmi sem lehet jó,
lévén, hogy én nem felejtek,
és nincs bocsánat semmire,
a bűn az bűn marad.

(egyetlen bosszú és egyetlen bocsánat a felejtés?
kínt keverve vággyal?)

„ha látja már a művész a tökéletes fehérséget,
akkor — a bölcsek szerint —
széjjel kell szaggatni minden könyvet,
mivelhogy azok haszontalanná váltak.”

nagyon szeretlek; nagyon szeretsz.
mégsem eléggé.

sötét van.
 

(2002–2003)