— Mondjuk fogom magam, és átmegyek a szomszédba, vagy akár másutt ölelek mást.
— E lehetőségtől elszörnyedve ellenkezni se merek.
— De az „előbb” nekem a „soha” maga. Miként a „majd” is.
— Ilyen derűsen omlanak össze ezek a szép napjaink?
— Önmagad utasa, te felejtőgép!
— Azt álmodtam, a császári futár jelentette: barbárok nincsenek.
— És a térképeket is átkeresztelték?
— Inkább tegyék ki a császárt a napra.
Elválási horizont
2012.05.15. 08:41 klór
Szólj hozzá!
témák: szomorúság dialógus töredék
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr504509209
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek