kklóóór

— A hűség magányos dolog.
— Csak a te elcseszett fejedben, kis barátom!
— Ugyanezt én is elmondhatnám…
— Látom, hogy mindig úgy rendezed, oka legyen a világfájdalomnak.
— És tudom, fogsz még, nem keveset, bántani, és látszik, hogy élvezed.
— Azért sírtál, mert hülye vagy.
— Ha felejtek, ha nem.
— Kérdezd meg erről a „többieket”, beleértve az utánam jövőket is.
— Ja, hogy azért…
— Ez az áldásos áldozati szerep! Na, ez is szenzációs.
— Józanodjak ki? A „valóságra”?
— Egy képzelgés miatt fölösleges bánkódnod.
— Nem is érem meg a fáradságot.