kklóóór

Helyzeteket leírni lehet, nem pedig megnevezni (a nevek pontokhoz, a kijelentések nyilakhoz hasonlók): a korábbiak felejtésére való utasítás a névvesztést jelzi előre, mely a sorsvállalás magatartáskényszerében következhet be. (A név behelyettesíthető a[z adott esetben] módosuló feladattal, funkcióval, státussal. A tárgyakat csak megnevezhetjük. Csak róluk mondhatuk valamit, kimondani nem tudjuk őket. Egy kijelentés csak azt mondhatja meg, milyen egy dolog, azt nem, hogy mi.) A beszélőkre különböző szövegmaszkok kerülnek — az elnevezés esetlegessége megszünteti az identifikáció automatizmusát. A név a tárgyat képviseli a kijelentésekben, a névvesztés pedig nem csak a személyiség egyediségére kérdez rá ismét (a nevet semmilyen definícióval nem lehet tovább elemezni). Semmiféle összetétel nem tartozik lényegileg a névhez. Jó lenne számszerűsíteni a névvesztés folyamatát is, valamint megoldani, hogy az erózió lassabb legyen.