kklóóór

savószín égbolt, elvárakozások,
megtévedő visszhangok a gépházban,
a kohósalakon gaz szökken szárba,
mint valami idebent, és csak zálog

a fáradtolajszag, várandós párna
az éhség, aminek mélyére ások,
gépzsír, kacaj, kín és dac, talán már sok
ez így, egyben, rendesen összerázva.

van, amire nem lehet gondolni sem.
van, amit át csak felesleges, eldől.
indulnom kell mégis, muß und soll. ilyen

nagy levegő az élet, szép is ettől,
miként a név, birtokosa, de minden;
fű és magának-való-lét és felhők.